Kurtkengross és Jame Wagner Kurtös oldala! ÜDV!
Kurtkengross és Jame Wagner Kurtös oldala! ÜDV!
Menü
 
Kurt-ös ficik
 
Kurt
 
Galéria
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Naptár
2024. December
HKSCPSV
25
26
27
28
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
X - James Wagner
Dudla János X ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Ezt a kis történetet azért írom, mert az én szlogenem a következő: "Olyan világban élünk, ahol mintha mi lennénk a mutánsok, de vannak közöttünk normális emberek is. A felénk irányuló diszkrimináció, a kivételezés nagy, ezért kell megtalálnunk a megfelelő helyet a világban! "A "mese" épp erről szól, mégpedig két különleges fiúról! Remélem mindenkinek tetszeni fog, és tanulságos lesz! Kellemes szórakozást és olvasást kíván: A szerző: Dudla János I. Fejezet Egy Különleges Fiú A kis történet Németországban kezdődik egy apró faluban: Altenburgban Hogy milyen is Altenburg? Szerény alig 5000ezer fő lakosságú falucska, kis templommal, de sok parasztházzal. Altenburgban a lakások 1-2 maximum 3 szobásak voltak, de ez mindenkinek megfelelt. Hát a mi hősünk is egy ilyen házban él. Az utcára két ablakocska nyílik, párkányát ellepte a borostyán. Az üvegen belátni, és ahogy haladunk rajta befele lassacskán mindenről tiszta képet kapunk. A szobában néma csend volt, mint mindig. Az ágyon valaki fekszik tán tanul. A heiség tele volt tucatnyi holmival: játékok, gépek, könyvek és még sok más. Na de nézzük meg azt, aki olvassa azt a bizonyos olvasmányt. Miféle szerzet ez? Az arcán szép rövidke kék szőr, kezén három ujj, lábán kettő, és ami a legkülönlegesebb: hosszú hegyes farkinca. Hát nem olyan, mint egy démon? De nem az! Hírtelen egy bársonyos hang szólalt meg a konyhából. -James, gyere vacsorázni! A néma alak megindult csendben az ajtó felé, és kiment a konyhába. -Itt vagyok anyám, mi a vacsora? -Rántott hús főzelékkel. De amúgy te hogy állsz a tanulással? -Nemsokára végzek, már a bonetikai résznél tartok! -OK fiam! Csak így tovább! A fiú, James nekilátott az evésnek, úgy evett, mint mindenki más, de mégis különleges! Szervezete úgynevezett X gént tartalmaz, ami felborítja a DNS szerkezetét. Mutálódik. Egyszóval ö egy mutáns. Mikor véget ért a vacsora, James megköszönte, hirtelen eltűnt, és füstöt hagyott maga után. Mintha a föld nyelte volna el! Mi volt ez? Valami bűvészmutatvány, olcsó trükk? Nem! James barátunk képességgel rendelkezik a gén miatt! Tud teleportálni! Egyszóval pillanatok alatt az akarat erejével egyik helyről a másikra tud mozogni, akármekkora a távolság! Most már bátran mondhatjuk hogy ő egy csodálatos lény! Hát ő a főhősünk, akit bemutatok nektek! De térjünk vissza James- hez. Hová tűnt? Talán a szobájában van, igen! Ismét az ágyon fekszik, de nem olvas, hanem gondolkodik, vagy valami ilyesmi. Az arca viszont elárulja a titkot: szeretne ő is normális lenni, de nem lehet. Ő már csak ilyen marad. Egyszer csak felkel az ágyból, odamegy a villanykapcsolóhoz és lekapcsolja. Most már ő is nyugovóra tér. II. Fejezet A Levél Reggel 7: 00-kor az ébresztőóra megszólalt, és a paplan alatt valami megmoccant, majd egy kék szőrös kéz odanyúl az órához és leállítja az ébresztést. Szokásos reggel, felkel az ágyból és az első útja a konyha. Az asztal már megterítve, anya sürög-forog, az apa pedig kávézik, és közben újságot olvas. -Jóreggelt-szólalt meg James rekedt reggeli hangon. -Neked is - Mondta az apa - hogy aludtál? -Jól! -Akkor nincs gond! Most jut eszembe, tegnap kaptál egy levelet valami Xavier -től csak elfelejtettem odaadni! Ott van az asztalon. James odasétál, és megnézi. A levél így nézett ki: James csodálkozva nézte a levelet mozdulatlanul néhány percig, majd kinyitotta, és olvasni kezdte: Tisztelt James Wagner! Bemutatkoznám: A nevem Charles Xavier. Bayville -benn egy intézetet vezetek olyan fiatalok számára, mint te! Az létesítmény neve: Xavier intézet. Azért írom neked ezt a levelet, mert tudom, min mégy most keresztül! Én segítséget kínálok neked a legjobb körülmények között: Szállás, étel, szórakozás ingyenesen! De ne hidd Hogy mindenki kap esélyt, hogy ide költözzön! Csak olyanok jöhetnek, akik hozzád hasonló különlegességgel rendelkeznek! Gondold meg jól, hisz segítünk neked kézbentartani képességedet, és elfogattatni másokkal Azt hogy milyen vagy! Bármikor jöhetsz, hisz én tudni fogom, mikor jössz! Kérlek, fontold meg az ajánlatot! Tegyél nálunk egy próbát, hisz nem veszítesz vele! Címünk: U.S.A. 59453 Bayville Horing-Ston 14 Remélem, felkeltette érdeklődésed irántunk! A levél mellé küldtem 100Euro-t az útra, ha jönnél! Búcsúzom tisztelettel: Charles Xavier 2003. 07. 25 James lepődötten olvasta végig a levelet, majd leült. -Nos mi áll benne fiam?- kíváncsiskodik az apa. -Tessék, olvasd el! Letette az újságot a kezéből, és a levelet kezdte olvasni. Mikor már-már a felénél tartott, érdekes kinézettel nézett James- re, aki még mindig azt a meglepődött arcot vágta, majd újra a levélhez tekintett. Elolvasta egyszer, kétszer, háromszor, majd ezt mondta: -Was is das! JULIA!- kiáltotta az apa. -Igen drágám? -Azonnal gyere és olvasd el ezt! -Jövök! Mi az Reinold? -Ezt a levelet kapta a fiúnk. Olvasd el! Az anya megtörölte vizes kezét, felvette az olvasószemüvegét és elolvasta a levelet, majd így szólt -Ki ez a bohóc? És mit akar? Érdekes. -Ki ez anya, és mit akar tőlem? Ugye nem kell elmennem! Nekem jó itt!- mondta kétségbeesve James. -Nem tudom-szólt Julia, és leült. A keze reszketni kezdett, mint a kocsonya, és könnycseppek gyűltek a szeme alá. III. Fejezet A Döntés Az anya már két perce ugyanúgy ül, mint ahogy leült, mozdulatlanul. -Mi az drágám? Csak nem lehet olyan szörnyű a tartalma-vígasztalta Reinold. -De igen- suttogta James, majd megint eltűnt. Újra a szobában van, de most zokog. Fáj neki az a tudat, hogy a szülei elküldik majd, és nem látja őket többé. A kezébe vett egy fényképet, amin a család képe van, majd átölelte. A konyhában viszont folynak a szálak. Az öregek csendben beszélgetnek. -Ez a Xavier valami intézetet kínál James- nek, ahol jól élhet ingyenesen. Mit szólsz hozzá Julia? -Jól hangzik, de muszáj ezt Reinold? Én szeretem Jamest akármilyen különleges, nem akarom, hogy elmenjen! -De lehet, hogy ott jobb lesz neki. JAMES! Semmi válasz. -JAMES! Az ajtóban megjelenik James, kezében még mindig az a kép, szeme pedig könnyes. -Igen? -Gyere ide fiam. A fiú lassan odament apjához és ránézett. Ő legszívesebben összetépte volna a levelet! -Figyelj fiam, anyád és én arra a döntésre jutottunk, hogy érdemes lenne megpróbálni, hisz nem veszíthetsz vele semmit! Mit szólsz hozzá? -Lehet, hogy igazatok van, de mikor láthatlak titeket, vagy egyáltalán látlak még valaha benneteket? -Hát persze fiam, amikor akarsz, eljössz hozzánk, hisz mindig szeretni fogunk! Még megbeszéljük, mikor indulsz. Jó lesz így? -Igen. De tudjátok, meg hogy nagyon szeretlek mindkettőtöket, és tudom, hogy csak jót akartok nekem! James átölelte szüleit és megpuszilta arcukat majd elmosolyodott. Látni lehetett rajt, hogy örül is meg nem is. Másnap egy csomag érkezett James- nek, megint attól a Xavier- től. Mi lehet benne? James már félve nézte meg a csomag belsejét. A dobozban egy óra, személyigazolvány, útlevél volt James Wagner néven kitöltve és egy levél. A levél tartalma a következő: Kedves James Wagner! Először is szeretném megköszönni a bizalmadat irántam! Meglátod, nem fogod megbánni! A csomag egy kis meglepetést tartalmaz Számodra! Van egy személyigazolvány, a nevedre kitöltve, fényképpel. Ne csodálkozz a kép miatt, mindjárt megmagyarázom azt is! Küldtem még egy útlevelet, hogy ideutazhass Amerikába! És most jön a java! Az óra nem egy közönséges időmutató, annál többet tud! Ha felveszed, és kétszer megnyomod az ON kapcsolót, akkor a készülék egy Holografikus képet vetít ki rád, mitől olyan leszel Mint minden normális ember! James azonnal megfogta az órát, felvette, és bekapcsolta! A "kék" fickó külsőleg megváltozott. Minden normálisnak látszott rajta. James nem hitt a szemének! -De hisz én, én normális vagyok! ANYA!- kiáltott- ANYA! -Mit ordibálsz kisfi...ki maga? -Én vagyok az! James. -NEM! A fiam nem így néz ki! Takarodjon a házamból! A fiú elnevette magát és kikapcsolta az órát. -Még mindig nem a te fiad vagyok? -Hogy csináltad ezt? Már azt hittem betörtek a házba! -Ez a Xavier csodálatos ember! Ezt küldte nekem, amitől normális lehetek! -Nem találok szavakat! Ugye megmondtam, hogy jó lesz oda költöznöd! -Most már látom anya, hogy tényleg segíteni fognak nekem! És még kaptam személyit és útlevelet! -Nagyon jó! Örülök neki, hogy boldognak látlak! James tovább olvasta a levelet, de most már hangosan. Remélem, örülsz! Küldtem még egy repülőjegyet New York-ba! Ott egy limuzin fog állni! Az leszek én. Sok szerencsét az útra! Tisztelettel: Charles Xavier 2003. 07. 26 James rettentően örült mindennek! És bátran kérdezte: -Mikor indulok? -Becsomagoltál már? Erre a szóra eltűnt James. A szobájában csomagolta el a dolgait bőröndökbe, s mikor végzett újra megkérdezte. -Nos, mikor megyek? -Holnapután. James hírtelen elszomorodott. Eszébe jutott, hogy ha elmegy, itt hagyja a szüleit. -Jó. Mikor véget ért ez a nap is, mindenki boldogan ment aludni. IV. Fejezet Az Utazás Elérkezet az indulás napja. Korán kelt mindenki. James felvette az órát, és bekapcsolta, majd a tükör előtt nézte magát és ezt gondolta: -"Végre normális vagyok, kimehetek az utcára, közösségbe léphetek úgy hogy senki sem csúfol ki, és aláz meg!" -James! Indulnunk kell, ha el akarod érni a géped! -Máris megyek! Autóba ültek és irány Drezda! James örült, hisz életében először mozdult ki otthonról ilyen hosszú távra! Az út másfél óráig tartott. Drezda csodálatos volt! Nem olyan szegény, mint Altenburg! Itt magas emeletesházak, emlékművek, áruházak voltak, amiről James eddig csak anyától hallott, de nem látta! -De hisz ez gyönyörű-mondta a fiú -Ugye milyen szép kisfiam! Akkor majd csodáld meg New York-ot! Az milyen szép lesz! -Elhiszem! -Itt is vagyunk-szólalt meg az apa.- Drezda International Flugplatz. Mikor a terminálba beléptek, rengeteg ember volt. James megijedt, és anya mögé bújt. -Mi az kisfiam? -Nagy a tömeg! -Ne butáskodj, hisz nem tudják milyen vagy! -Ja persze, az óra be van kapcsolva! Egyszer csak megszólalt hangosan egy hang: "Kérjük a New York-ba tartó utasainkat, fáradjanak a 2-es terminálhoz! Köszönjük!" -Menj fiam! -Szervusztok! Ne feledjétek: mindig szeretni foglak titeket! Könnycseppek gyűltek mindannyiuk szemébe. James elindult, és beszállt a repülőgépbe. Már hiányoztak egymásnak, s úgy érezték, mintha örökké elválasztották volna őket egymástól. A repülő kifutott a felszállópályáról és a szülők könnyes szemmel néztek utána. James az első osztályra kapta a jegyet, ahol a kiszolgálás olyan volt mintha királyokat szolgáltak volna ki. Három óra múlva a gép landolt a New York International Airport-on. Az utasok kiszálltak. Egyszer csak felbukkant a tömegben James. Kiment az utcára, és körülnézett. Ott állt a limuzin a sarkon KB. 200méterre. Odament és így szólt: -Elnézést, én Charles Xaviert keresem. -Üdvözöllek, én Ororo vagyok. Te James Wagner vagy nem? -Igen, de hol van Xavier úr? -Én vagyok a sofőrje. Gyere, szállj be, elviszlek az intézetbe. James beszállt a kocsiba. -Te újfiú vagy igaz? -Ja! -Nem vagy túl bőbeszédű! -Nem, csak idegennel nem szoktam beszélgetni. -Szóval ez a bibi, akkor vedd úgy, hogy mától fogva a legközelebbi barátok leszünk. -Talán te is különleges vagy? -Majd mindent sorjában. A limuzin elindúlt. Lassan elhagyták New York-ot. Fél óra út után James végre ezt olvasta az autóból kinézve: Üdvözöljük Bayville- ben! -Már Bayville- ben is vagyunk?- kérdezte James -Hát persze! De nézd csak, ott van a hegyen az intézet! Ott fogsz lakni! -De jó! James- nek minden tetszett és örült, de mikor esszébejutott a családja elszomorodott. V. Fejezet Az Új Otthon Végre az intézethez értek. Csodaszép volt. Olyan, mint egy palota. Az épület előtt egy tolószékben ülő ember. James kiszállt az autóból és köszönt: -Hello! -Szervusz James, már vártalak! Én vagyok Charles Xavier! De szólíts csak Xavier professzornak! -Ön lenne Charles Xavier? -Igen, de te pedig James Wagner vagy igaz? -Hát izé, igen persze! -Jól van, akkor gyere beljebb. Ez lesz az új otthonod. Az ajtón belépve gyönyörű heiségbe értünk, szép virágok, ablakok előttünk lépcső vezet fel az emeleti folyosóra. Onnét pedig szobák sokasága van. De nem ám valami ócska szoba, amiben néhány holmi van, nem. A szobák tele vannak otthonos berendezésekkel. De most térjünk vissza James- ez. -De ez csodaszép! Laknak itt mások is? -Igen, veled együtt most már tízen lakunk ebben a lakásban, és majd mindenkit bemutatok! Először is megmutatom a szobádat! James szobája az emeleten volt, mindjárt jobbról az első ajtó. A szobában két ágy. Balról egy számítógép és HI-FI torony, szembe szekrénysor, jobbról pedig a két ágy. Az egyiken valaki fekszik. -Hello vad idegen!- mondta James Az idegen hírtelen felugrott az ágyról, és ránézett James- re. -Hello új szobatárs! Kurt vagyok. Kurt Wagner. -Kurt Wagner? Én meg James Wagner! Nagyon értelmesen néztek a fiúk egymásra, majd a professzorra néztek. -Hát, én el akartam volna mondani, de majd csak később. -Mi ez az egész prof?- mondta Kurt -Hát, lehetséges, hogy rokonok vagytok, nagyon közeli rokonok! Megállapítottam hogy ti ketten, testvérek vagytok! -MICSODA?- kiáltottak egyszerre a fiúk -Ez nem igaz! Hisz még nem is hasonlít rám!- reklamál James- ő nem lehet a testvérem! -De igen, azok vagytok! James, vedd le az órádat. Te is Kurt! James ránézett Kurt- re, ő meg vissza. -Csak nem olyan vagy James, mint én? -Mért te milyen vagy? Várj, kitalálom: kék rövidke szőrzet, kezeden 3, lábadon 2 ujj és hosszú farok. Talán ez? Kurt nem felelt. Ő már cselekedett. Levette az órát, és ő is olyan volt, mint James! Igen, teljesen ugyanolyan. James nem talált szavakat, de ő is levette az órát. Mintha egymás tükörképét látták volna! Egyformák voltak! -Xavier úr, igaz ez? Tényleg testvérek vagyunk? -Attól tartok igen. -Ez nem igaz! Ez nem lehet igaz! Megbolondultam! A semmiből egy testvér! Ilyen nincs!- kiáltozott Kurt -Nyugodj meg Kurt, majd mindent megmagyarázok, neked is James! A gyerekek néztek egymásra egy darabig, majd megszólaltak. -Te a testvérem lennél? És csak most találok rád? Milyen kegyetlen ez a világ! -Igen Kurt, az! El kell fogadnunk a tényt, hogy tényleg rokonok vagyunk! De melyikkőnk az idősebb? -Kurt. Ő a bátyád James! Van egy bátyád! VI. Fejezet Az Első Napok Xavier professzor mindenkit a könyvtárba hivatott. A könyvtár nagy volt. Rengeteg könyv. A szoba közepén egy sarokpad, előtte asztal. Mindenki odaült. Xavier prof így kezdte szavait: -Először is szeretném bemutatni új tanulónkat: James Wagnert. Mindenki Jamest bámulta. A holoórája be volt kapcsolva, tehát nem a külsején csodálkoztak, hanem azon hogy ő is Wagner! -Hello mindenkinek! James Wagner vagyok. Németországból jöttem, egy kis faluból: Altenburg- ból. Magántanuló voltam, legmagasabb iskolai végzettségem a nyolc általános. Most 16 éves vagyok. Xavier úr felajánlotta nekem ezt az intézetet, én elfogattam. Remélem, jól kijövünk egymással, és szótértünk majd! -Köszönöm James! Lenne még egy bejelentenivalóm: James és Kurt testvérek! -Testvérek?- kiabálta be egy fiú -Nyugodj le Scott! Mindent megmagyarázok! Igen, James és Kurt testvérek! James, Kurt: kapcsoljátok ki a kép-indukálótokat! Kikapcsolták. Csak őket bámulták lepődötten, majd egy lány elájult! -Úgy látszik Kitty nem bírta a kiképzést!- erre a szóra nevettek. -És most mindenki mutatkozzon be James- nek. Kezd, pl.: Jean! Jean felállt a padról, majd elkezdte: -Jean Grey vagyok. Nincs fedőnevem, Jean- nek hív mindenki. 18 éves vagyok, és már rég itt élek az intézetben. Mondhatom nagyon jó hely! Különleges képességem a telepátia és telekinézis, azaz a gondolat erejével mozgatni tudom a tárgyakat, és mások gondolatában turkálni. Szeretem a futballt, és remélem jól ki fogunk jönni egymással! -Oké, most te Scott! -Scott Summers vagyok, 18 éves. Különleges képességem hogy a szemem tömegpusztító fegyver! Lézersugarat lő ki. Fedőnevem Küklopsz. Szeretek beszélgetni, és enni. -Jólvan, mutatkozz te be Ororo! -Ororo Monroe vagyok, 28 éves. Képességemmel meg tudom változtatni az időjárást! Fedőnevem Ciklon. Szeretek zongorázni, főzni, virágokkal foglalkozni! -Vadóc. -Marié D'Ancanto vagyok, de a barátaim csak Vadócnak szoknak hívni. Valaki közbesuttogta -Na vajon miért? -Hallottam Kurt! -Bocsi! -Szóval Vadóc vagyok. Életkorom 17, és ha hozzád érek a bőrömmel, magambaszívom az erőd egy darabig! Szeretem, ha békénhagynak! Főleg az olyan idegesítő szőrmókok, mint Kurt! -Naa!- morogta rá Kurt- Nem is, vagyok szőrmók! Vagy mégis? -Logan- szólította fel a prof -Az eredeti nevem Logan. Álnév: Farkas! Én nem azzal kezdem, hogy hány éves vagyok, mert úgyse hinnéd el! Mit mond neked, ez hogy: Fejlett érzékszervek, regenerálódó képesség, adamantium karmok. -Vaooh!- csodálkozott James- Ez igen! Ez mind szép és jó, csak egy kérdésem van: Az meg mi? -Figyelj öcsi, a csontom acél, ha megsebesülök, azonnal meggyógyulok, és a java hogy a kézfejemből, ha akarom, előszedhetek fél méter hosszú borotvaéles karmokat. Érted már? -Hát persze. De nem muszáj megmutatni! Logan leült. A professzor most Kitty- t szólította, aki nemrég tért magához. -Hát hol is kezdjem? Ja megvan! A nevem Kitty Pryde. Jelenleg azon csodálkozom, hogy Kurt a tesód, de majd megszokom hogy két ugyanolyan szőrös”akárminek" fogom ugyanazt a nevet mondani! Amúgy én is 16 éves vagyok! Az erőm: anyagi kötések fellazítása. Tehát szellemszerűvé tudok változni, és át tudok menni a szilárd tárgyakon (pl. Fal), és másokat, más tárgyakat is képes vagyok átvinni magammal! Szeretek levelet írni, olvasni, táncolni, buliba járni! Remélem majd te is elviszel néha DISCO- ba! -Ne aggódj, abból nem lesz hiány! Végülis azt sem tudom mi az, hisz életemben most mozdultam ki először otthonról! Mindenki nevetni kezdett, James pedig elmosolyodott, azon hogy máris sikerült beilleszkednie! -Kurt! -Kurt Wagner vagyok, 16 éves. Álnevem: Árnyék. Különleges képességemmel teleportálni tudok egy másik dimenzión keresztül. Nagyon jó akrobatikus képességgel rendelkezem. Szeretek ENNI, és beszélgetni. Egyetlen álmom mindig egy öcskös volt, és most hirtelen megkaptam. Még jobban össze kell szoknunk, és meg fogjuk érteni egymást! -Úgy látszik csak én maradtam!- szólt Xavier úr.- A nevem Charles Xavier. Fedőnevem viszont X Professzor. Képességem a telepátia, amivel meg tudom változtatni az emberek gondolatát. Inkább számítógépekkel szeretek foglalkozni, és azokat fejleszteni. Most pedig megköszönöm, hogy bemutatkoztatok, mindenki elmehet a maga útjára! James, szeretném, ha te maradnál. A diákok elvonultak, csak James és Xavier professzor maradt a könyvtárban. Charles így kezdte szavait: -Úgy gondolom, megérdemelsz egypár apróságot! A szobátokban van egy asztali számítógép, ami a tied! -Csak az enyém? -Igen. Csak a tied. -Köszönöm professzor! -Ez még nem minden! Fogadd el ezt is! Charles egy dobozkát adott James- nek, ami szépen be volt csomagolva és piros masnival át volt kötve. James elkezdte kibontani az ajándékot. A dobozban egy Sony Ericson T610 típusú mobiltelefon volt. James nem jutott szóhoz. -De, de ez nagyon drága! -Ne azzal törődj, hogy mennyibe került! Azzal hogy kaptad! -Köszönöm! -Persze, szerintem tanulnod is érdemes lenne. -Igen, igaza van. Jó lenne. -Úgy tudom magántanárod volt, és az is rokon. -Igen, Frank bácsi. Mindig tesiórát a lakásban töltöttük. Anyu általában mérges volt, de sose mutatta ki. -Nos. Én beírattalak a Bayville- i gímibe. Örülsz? -Hát persze! -Akkor jó! Hétfőn kezdesz. -Szuper! Megyek is elmondani Kurt- nek! A fiú nagyon boldog volt. Érezte: törődnek vele. Ez a nap is elment. Mint mindegyik más. De ez a nap különlegesen telt el! James és Kurt a szobájukba vonultak, és a lefekvéshez készülődtek, mikor Kurt megszólalt: -Szóval az öcsém vagy! Elég érdekes nem? -Ja, az! Nekem ez nagyon furcsa, hogy hipp-hopp bátyám lett! És pont olyan, mint én! Nem hittem volna, hogy lesz még valaki, aki hozzám hasonló! -De itt vagyok én! És vigyázni fogok rád! Ígérem: nem foglak soha elveszíteni! VII. Fejezet Az Igazság Másnap reggel, az ébresztős óra megszólalt. James előbújt a paplan alól és Kurt ágyára nézett. Kurt még aludt. Szája nyitva volt, és a nyál csurgott ki rajta. James gondolt egyet, majd megfogta a kispárnáját, és megdobta Kurt- öt. Kurt nem mozgott. James megijedt, hogy valami baj van. Szólítgatni kezdte: -Kurt, Kurt jól vagy?- semmi felelet- Kurt szólj már! Kurt meg sem moccant. James lassan odament, megfogta. Kurt még mindig feküdt. James rángatni kezdte. A fiú kinyitotta a szemét, és megkérdezte: -Te meg mit csinálsz? -Ó Uram-teremtőm csakhogy élsz! -Mért, mit hittél? Már alúról szagolom az ibolyát? -Nem, csak nehezen ébredtél! -Én ilyen vagyok! A fejem fölül ellophatnák a házat, mert nagyon mélyen alszom! Ne ijedj meg, ha csak ordibálás mellett ébredek csak fel! James sóhajtott, aztán visszaült az ágyra. -Na, eldöntötted már hogy mi lesz a fedőneved? -Fedőnevem? -Tudod, mint nekem az árnyék! -Hát, még nem. De mit is mondtál, neked mi? -Árnyék-felelt Kurt. -Már tudom! Az álnevem: Árny! -Árny? -Ja! -Toll! -Hát persze hogy jó! Én találtam ki! A gyerekek felöltöztek, majd a konyhába siettek. Kitty főzöcskélt. Finom sütemény szag áramlott kifele. James és Kurt azonnal odasietett. -Mi ez a finom illat- kiváncsiskodott James -Wilsonpite. -Kaphatok? Kitty vágott két szeletet a fiúknak. James azonnal megkóstolta. Az első harapásnál arca összerándult, és érdekes mosolyt vágott. -Talán nem ízlik? -De, de nagyon, FINOM! -Akkor jó! James Kurt- re nézett, és eltűnt. -Te nem kérsz? Neked is vágtam! -Nem! Nem vagyok éhes, majd később! Ő is eltűnt. James a szobába igyekezett. Ránézett az asztalra, és meglátta a mobilját. Azonnal a szüleire gondolt. -Felhívom őket!- és bepötyögte a számot, majd a hívásindító gomb. A vonal túlsó végén kicsöng. Egyszer csak felveszik a telefont. Ugyanaz a bársonyos hang szólalt meg: -Haló, tessék Wagner lakás! James- nek könnyek keletkeztek a szemében és nem jutott szóhoz. -Haló? Van ott valaki? -Igen. Az anya százezer közül is felismerné ezt a hangot! -Te, te vagy az kisfiam? -Igen!- a fiú csak ezt tudta mondani az örömtől -De jó hogy hallak! Drága kisfiam! Jól vagy? Jól utaztál? Jó az intézet? -Igen. -De örülök. Mesélj, milyen az intézet? -Hiányzol! Nagyon hiányzol! Amúgy az intézet klafa! Képzeld,- és James hírtelen elgondolkodott. -Mit képzeljek?- kérdezi az anya -Semmit-lehangoltan mondta James- Figyelj anya. -Igen? -Van valami, amit el kell mondanom. Kurt az ajtóban lapult, és figyelte az eseményeket. -Mit kisfiam? -Van egy BÁTYÁM! -MICSODA? -Bátyám! -Ezt meg honnét veszed? -Mert az intézetben már régóta él egy Kurt Wagner nevű fiú, aki teljesen ugyanolyan, mint én! Ezt mivel magyarázod? -Én, én nem ismerek Kurt Wagnert! -Akkor? -Ez nem telefon téma! -DE IGEN!- mordult fel James, és közben Kurt is egyre beljebb jött a szobába- TUDNI AKAROM AZ IGAZSÁGOT! -Hát jó. De nem fogsz neki örülni. Apád és én még fiatalok voltunk. -Tovább. -A Flashback discoból tartottunk hazafele gyalog, amikor érdekes csecsemősírást vettünk észre. Reinold azonnal felfigyelt rá és követte a hangot. Én mondtam neki, hogy hadja és menjünk haza, de őt jobban érdekelte az, hogy honnét jön a hang. Az árokban volt egy rongyba öltöztetett valami, ami ezt a hangot adta. Ekkor már engem is a kíváncsiság furdalt, hogy mi lehetett az. Apád azonnal megfogta, és kihozta az útra. Mikor a rongyot elvette, akkor láttuk meg hogy mi az. -Csak nem? -De igen! Te voltál. Árva és gyenge. De volt más is, ami aggasztott minket. -Mi volt az? -Mintha másik ugyanilyen hang jött volna másfelől, de akkor azt hittük, hogy csak a te sírásod visszhangja! Ezek szerint nem. Szóval így kerültél hozzánk. -Így? És tovább? -Nincs tovább. -De van! Hallom rajtad! -Hát megint rávettél. Miután hazavittünk, gondolkodtunk, mit tegyünk. Elvittünk a kórházba, és otthagytunk. Majd pár nap múlva kiszivárgott, hogy kísérleteznek rajtad. Úgy döntöttünk örökbe fogadunk, és elhozunk onnan. Titokban az FBI vizsgálta ki az ügyet. Megállapították, hogy a kórház nem tehette volna ezt veled. Nekünk ítéltek egy feltétellel: Nem derülhet ki, hogy létezel. Nem mehetsz környezetbe, stb. De mielőtt hozzánk kerültél, a szervezet egy Chipet ültetett a fejedbe, amivel nyomon tudnak követni. Attól félek, hogy megkeresnek, és. -Ez nem igaz! Ilyen nincs! -Sajnálom! Bocsáss meg! -TE SAJNÁLOD? TE?- az anya sírva fakadt majd James is elgondolkodott- Bocsáss meg! Nem úgy gondoltam! -Szeretlek JAMES! Nem azért vittünk oda, mert önzők voltunk, hanem mert úgy találtunk. Eszünkben sem volt hogy ilyeneket művelnek majd veled! -Igen, tudom. Én is szeretlek.- Julia szipogott, majd megkérdezte: -Szóval, ki a bátyád? -Kurt. Kurt Wagner. Nagyon rendes. Ő a közönség bohóca. Mindig meg tud akárkit nevettetni. -Jó.- szipogott még egyet- Hát mennem kell. Majd hívj, jó? -Hát persze. Szia! -Szia! James letette a telefont, majd szomorúan Kurt- re nézett, aki hogy megnevettesse Jamest, egy kézre állt. -Hmm, ügyes, csakhogy ennél jobbat tudok! -Na mit? -Ezt figyeld! James megfogta a csillárt, és rácsimpaszkodott a farkával. -Ó, hát ezt én is meg tudom csinálni! -Na lássuk- James már mosolygott. Kurt megcsinálta, vagyis inkább meg akarta csinálni, mert miután megfogódzkodott, a csillár nem bírta tovább, és Kurt- el együtt leszakadt. James fetrengett a nevetéstől, és így szólt: -Hát. a te hetven kilód, és az én ötvenem nem ugyan az a csillár, és a gravitáció számára! Kurt örült hogy újra nevet az öccse, már csak azon filózott, hogyan tagadja le a leszakadt csillárt. VIII. Fejezet A Suli. Mindenki tudja hogy egy diáknak nagyon nehéz az első nap az iskolában! Így volt ez a mi kis hősünkkel is. Hétfő reggel volt. Pontosan hét órakor az ébresztős óra megszólalt. Mindenki feltápászkodott az ágyból. James nagyon izgatott volt, mert neki ez az első napja. Kurt- el elindultak az iskola felé. A gími nem messze volt az intézettől. Mikor odaértek James elbizonytalanodott. -Figyelj, én ma nem is jövök suliba, hírtelen ...khkhkh...megfáztam! -Ne csináld ezt James! Nézz már körül! Mindenki hogy tolakszik befele! Szerencsétlen hüjék! Nem tudják, hogy Misis Flieman kegyetlen dolgozatot fog íratni velük! -Ki az a Misis Flieman? -A kémia, biológia és matematika tanár. Tud aranyos és jólelkű lenni, de az általában iskolán kívül található, ha érted mire célzok! -Hát, ja! Látod ok, hogy mért ne jöjjek! Közben észre sem vették, hogy már bent is vannak, mert míg beszélgettek, lassan sétáltak. -Figyelj, most már mi is olyan szerencsétlenek vagyunk! -Ez nem jó.-és reszketni kezdett James!- Legutoljára a reptéren voltak ennyien! -Ezt meg kell szokni! Nézd, ott van Amanda Sefton! -Az a barnahajú lány? -Igen! Szép igaz? -Tetszik mi? -Hát izé, ajaj, egyenesen ide jön Misis Darkholme! -Na és az meg ki? Valami kegyetlen, magas hangon éneklő énektanár? -Annál is rosszabb. Ő az igazgatóné! Misis Darkholme egyre közelebb ért. Amikor odaért James- hez, megállt. -Isten hozta Mr. Wagner! -Köszönöm! De hívjon csak James- nek! -Akkor James! Gyere velem, megmutatok mindent! -Menj csak! Majd a tizenötösben találkozunk!- mondta Kurt! -Ez lesz életed jövője. Ebben az iskolában mindened meglesz ami a tanuláshoz kell!- Misis Darkholme James- t egy szekrényhez vezette. -Ez lesz a szekrényed. Tessék itt a kulcs! Ne tárolj benne értékesebb holmit, mert az két napon belül eltűnik! Nos jó tanulást! Szia! Jaj, már majdnem elfelejtettem! Tessék az órarended. És vigyázz Fred Dukes- al! -Nos, most már nem kérdezném meg még egyszer, de muszáj! AZ MEG KI? -Nagydarab! Biztos felismered! Na szia! A csengő megszólalt, és mindenki ment a tanórára. James is megindult a tizenötös felé. Egyszer csak egy nagydarab, kb.2 méteres kövér fickó eléállt. -Szeva öcsi! Na hova szól a jegyed? Szerintem idáig! -Ez a tizenötös, Fred? -Honnan tudtad a nevem, hisz új vagy itt! -Többet tudok, mint hinnéd! Nos ez az a terem? -Igen! -Kösz, akkor tényleg csak idáig szólt a jegyem! Fred érdekes szemekkel nézte a fiút, ahogy bemegy az osztályba. James azonnal Kurt mellé ült. Az osztályban kétszemélyes padok voltak. Ők pont a tanári asztal előtt ültek. -Na, milyen az igazgató?- kérdezte Kurt. -Nem rossz! -Akkor jó, de ezt még visszaszívod! Másodszor is megszólalt a csengő, és egy tanár lépett be az ajtón. James már csak suttogta: -Ez, Meg, KI? -Ő a földrajz tanár, Mr. Kelly. -Rendes? -Ő, hát igen! Mindenki elhallgatott. James még körülpásztázta az osztályt, és egy csínos lányon akadt meg a szeme. Bámulni kezdte. -Hé, te újfiú! Figyelj már ide! Nem a tücsökklubban vagy!- morogta Kelly tanár úr. James visszakapta a fejét. -Elnézést. -Hogy hívnak? -James, James Wagner. Mindenki ránézett, és Fred megkérdezte: -Te Kurt testvére vagy? -Igen! -Nem is tudtam hogy olyan szőrgolyónak, mint Kurt, lehet még testvére! Te is olyan vagy mint ő? -Miről beszélsz? Miféle szőrgolyó? -Na ne mond, hogy nem tudod miről beszélek? -ELÉG!- ordította Kelly tanár úr-, Ha jól tudom földrajz óra van! A szünetben lerendezitek ezt! A tanítás is elment. Kurt meglátta Scott- ot, és megkérte hogy vigye már őket haza kocsival. Az autó szépen haladt. -Szerinted honnét tudta? -Mit? Ja, hát, onnan hogy már látott engem úgy. -Mikor? -Hát, verekedtünk, és akkor. -Ja. Ő is mutáns igaz? -Igen! Mikor hazaértek James fellélegzett, hogy "túlélte" a mai napot. IX. Fejezet Új Barátok Már több mint egy hónapja él a hősünk Bayville- benn és mindenkinek előbb-utóbb lesznek barátai. James- nek is adatott egy, aki tényleg megértette. De lehet hogy a barát szó nem elég jó, mondjunk inkább barátnőt. Egy új nap virradt az intézetre. James megszokottan felöltözött és felvette a holo-órát, de az nem működött. Már-már elveszett a remény hogy jó lesz valaha, de egyszer mégis bekapcsolódott. -Naaa, ne vacakolódj!- és ütögetni kezdte, mitől ismét jó lett-még ezt a napot bírd ki! James Kurt- el elindult a gimibe. A második óra után Misis Darkholme behivatta James- t az igazgatóiba. James bekopogtatott. -Szabad!- hangzott el, és a fiú belépett az ajtón-, ja te vagy az? Ülj le! -Igen igazgatónő? -Hallottam értesz a Computerekhez. Igaz ez a hír? -Igen! Javítom a "vasat"! -Örülök hogy ezt hallom! Akkor lenne egy munkaajánlatom! -Hallgatom! -Nos, Mr. Flierdman tegnap jött, és lemondta a számítás technikai állását! Most nincs tanár, aki ezt tanítaná. Ideiglenes állást ajánlanék vele kapcsolatban! De persze csak iskola után, mikor már a tanításnak vége! Szakkört tarthatnál! Szerintem rádbízhatom! Vállalod? James zavarban volt, és nem tudta mit is mondjon! -Hát persze, izé, ja igen! -Örülök! Tessék, ebben az iratgyűjtőben megtalálod az összes papírt, ami a gépekkel kapcsolatos, és hogy mikor kell, jöjj. Itt pedig a terem kulcsai. De vigyázz, mindig zárkódj be normálisan, mert ha nem, akkor csak mondhatjuk "Hogy volt gépünk"! -Köszönöm. És mit kapok ezért? -Fizetést! Havonta 280$-t. Megfelel? -Igen! -Nos, akkor szerintem mindent megbeszéltünk. Menj órára. -Köszönöm Misi Darkholme! A fiú kirohant az irodából, de a nő könnyes szemmel nézett utána. James Kurt- höz rohant, hogy elmondja a hírt. -Kurt, Kurt, állást kaptam! -Mivan, most mondjad nem hallottam! -Állást kaptam! -Sok sikert az utcasöpréshez! -Na, figyelj már! Misis Darkholme kinevezett számítástechnikai tanárnak. -Hogy minek? -Jól hallottad! Szakkört fogok tartani! Nagyon jó! Majd parancsolgathatok! -És, mennyit kapsz? -280$-t. -280 dollárt? -Aha! -Mi ez az irattartó? -Hát, állítólag a teendők vannak benne, de nézzük meg.-A csöngő megszólalt-hoppá, akkor majd otthon. -Milyen óránk lesz?- tudakolta Kurt -A kegyetlen és borzalmas MATEK óra! -Ez nem jó! Nem tanultam a geometria dogára! -Arra énse! Mért írunk? -Ja hogy te sem tudod? -Nem! Mi van? -Jó, akkor bevetjük a "Nem láttál és hallottál semmit "hadműveletet. Bementek az osztályba, majd James mint mindig először körbenézte azt. Valami furcsán akadt fönn a szeme. -Hé, Kurt! -Ha? -Ott, nézd! Az a lány nem ide járt ugye? -A kis barna? -Az. -Nem. Az óra után James odament a lányhoz. -Szervusz! Te ki vagy? -Hello! Veronika Svichech. -Új tanuló? -Nem, cserediák. De a nagymamámnál kaptam szállást Bayville- benn, ezért egész évben itt maradok. És, te ki vagy? -Én, hát ő James Wagner. Itt lakom a Xavier intézetben. -OK! Most mennem kell, majd még biztos találkozunk. James mosolyogva nézett a lány után. A tanítás elteltével mindenki hazament. James letette az íróasztalára az irattömböt, nem is sejtve, hogy kiesett belőle valami. Az a valami talán egy újabb levél. Az asztal alá esett, jó mélyen hogy senki sem vehette észre. X. Fejezet Az Anya Másnap az iskolában furcsa dolog történt. Misis Darkholme egész nap James sarkában loholt, csakhogy ezt James megelégelte. -Mi a gond igazgatóné? -Semmi!- mondta szelíden és mosolyogva. De ez a mosoly lelankadt az arcáról, és mikor senki sem látta, sírni kezdett. -Szerinted mért követett? -Nem tudom James, nem tudom. Otthol is furcsa dolog történt! Kitty pórszívózás közben talált egy gyűrődött papírfecnit, ami egy levélhez hasonlított. Elolvasta. A tartalma a következő: Szervusz James! Amióta ebbe a gímibe jársz, azóta el akarom mondani. Nehéz, hisz nem tréfadolog. Misis Darkholme nem azért olyan kedves veled, mert különce vagy, hanem teljesen más okból. Ha többet szeretnél megtudni, kérdezd Raven Darkholme-t! Kitty nem látott, és hitt a szemének. -James!- kiáltotta- James! Futott be a szobába. -Hú, mi van? Rádszakadt a mennyezet? -Nézd csak! Kitty a kezébe adta a papírt, és ő elolvasta. Miután kész lett, leült és így szólt: -VÉGE! HAZAMEGYEK! ELEGEM VAN! -Miért? Csak nem dőlsz be ennek? -Nem, és nem is fogok! Mindenki csak zaklat, mióta itt vagyok! Levette a hol-órát és a földhöz vágta. Megint ott volt kéken és szőrösen. -Csak, azért mert ilyen vagyok! Mért nem lehet nekem is normális életem? Kitty csak nézte James-t, akinek könnycseppek gyűltek a szeme alá, és lassan kifolynak. -Jajj, nebutáskodj! -NEMFOGOK!- kiáltotta james- Nem vagyok rászorulva erre a helyre, se az órára, se senki másra kik csak bántanak engem! Kérlek, most menj ki a szobából! Csomagolnom kell. Kitty kiment, James pedig elfeküdt az ágyon. Elővette a mellette lévő éjjeliszekrényből a családja képét, majd ránézett. -Ne aggódjatok! Hazamegyek! Hangos füttyszó hallatszott. Egyre hangosabb. Valaki benyit. Kurt az. -Szeva! -Szervusz!- motyogta James -Mi a problémád? -Hazamegyek! -De hisz itthol vagy. -Nem, ez nem az otthonom. Ez csak egy klub különc torzszülötteknek! Kösz, nem kérek belőle! -Hogy mondhatsz ilyet? -Hogy? Hát így: Holnap indulok az első géppel! Kurt csak csodálkozott, majd miután James elmondta a naggyát, ő is elszomorodott. -Szóval itt hagysz? -Igen! -Hát, akkor, szia!- és eltűnt. Charles bement a szobába. -Mikor indulsz? -Holnap. -Jó, kiviszünk majd a reptérre. -NEM KELL! Én is el tudok odáig menni! Csak elegem van az egészből! Haza akarok menni és kész! -Jó. Másnap megint különös dolog történt. James miután kiért a reptérre egy feketeruhás úr lépett hozzá: -Jónapot! Ön James Wagner? -Igen, mit akar? -Wiliam Striker vagyok az FBI-tól. Letartóztatom. Velem kell jönnie! -De mi rosszat csináltam? -Magának nem lett volna szabad elhagynia ALTENBURG-ot! A fiú elgondolkodott hírtelen és esszébejutott az anya szavai: "De mielőtt hozzánk kerültél, a szervezet egy Chipet ültetett a fejedbe, amivel nyomon tudnak követni. Attól félek, hogy megkeresnek, és..." -Óh nem! Már csak ezt hiányzott! -Ne ellenkezzen és nem lesz baj! A Németországba tartó gép elindult fedélzetén James és a fura férfi. Már fél úton jártak, mikor valaki a középső sorból kiugrott, fegyvert szegezve így szólt. -SENKI NE MOZDÚLJON! GÉPELTÉRÍTÉS! Az utasok sikongatni kezdtek, de a férfi leadott egy lövést, amitől elcsendesettek. Senki nem mert mozdulni. Az ember bement az irányítófülkébe, majd kijött. -A gépet eltérítettem. Célom hasonló, mint a Worltraid Center megsemmisítése. Búcsúzzanak el egymástól. James nagyon feldühödött, ezért odateleportált, és verekedni kezdett a férfival. -Na mostár elég volt-szólt James- Nem elég, az hogy mindenki engem piszkál, elkapott az FBI, de még haza se mehetek nyugodtan?! -Na mi van öreg? Üjj vissza a székedre de gyorsan, különben szitává lőlek! -Te csak azt hiszed! A pisztolyos hapek megfogta James kezét úgy hogy közben az óráját kikapcsolta. -JAJJ! Te meg mi vagy? -A legrosszabb rémálmod! Erre a szóra az utasok leütötték a terolistát és visszafoglalták a gépet. Majd Jamest csodálták. -Mi van?- kérdezte James- nem láttak még élőben MANÓT? James visszakapcsolta az órát. A gép landolt a Drezda International Flugplatz repülőtéren. Kiszálltak. Az FBI ügynök így szólt: -Nem tudom ki maga, vagy mi maga valójában, de nem érdekel! Biztos ezért kellett volna bevigyem magát, de nem teszem! Megmentette az életünket, most én is egy szívességet teszek. Menjen! -Köszönöm. James elindult haza. Mikor odaért csodálkozni kezdett. Nem találta azt a házat melynek párkányát benőtte a borostyán. De tudta hogy itt van! A házuk az 59-es házszámot viselte. James talált ilyen házat, és benyitott a kaput. -JÓNAPOT! Az anya kijött a házból, s mikor meglátta James- t, elkiáltotta magát. -JAMES! -ANYA! Rohantak egymás felé, és ölelkeztekt. Örültek, hogy újra látják egymást. XI. Fejezet Két Út Között Az anya nem értette, hogy mért jött haza a fia, de nem is érdekelte! Fö hogy itthol van! Már két hete lakik újra a szüleinél. De James furcsán viselkedik. Mióta eljött szörnyű fejfájás gyötri. -Mi a baj fiam? -Áh, semmi, csak fáj a fejem! -Vegyél be gyógyszert! -Már vettem be! És nem használ! -Hát, én nem tudom mi ez, de reméljük nem valami rossz! Szerinted, ki tudna segíteni? -Nem tudom,- sóhaj- talán Xavier professzor. -Most jöttél el az intézetből! -Tudom, de ez az egyetlen megoldás! Tán én is elkapkodtam a dolgot! De már késő! -Sosincs késő! Hívd fel! James felvette a telefonkagylót, és már tárcsázni akarta a számot, de valaki jött. -HALLÓ! VAN ITTHOL VALAKI? -De ismerős ez a hang!- szólalt meg James- de hisz ez Xavier úr! Kiment az udvarra, és meglátta. -Xavier úr!? -James! -Maga hogy kerül ide? -Én mindig tudom, mit csinálsz, és hogy mit akarsz! Nem? -De, de igen. -Nos bejöhetek? -Hát persze! Jöjjön csak! Egyedül jött? -Igen! Bementek a házba, és az anya azonnal megismerkedett a proffal. -Üdvözlöm hölgyem! -Jónapot! Maga Charles Xavier? -Igen! -Szóval ön vezeti azt az intézetet, ahonnan a fiam eljött. -Pontosan. És most eljöttem, hogy beszéljek a fiúval. Leültek. James elkezdett beszélni. -Először is bocsánatot szeretnék kérni, azért amit tettem! Felkaptam a vizet! -Semmi gond. Én is bocsánatot kérek, mert szigorú voltam veled. Mi lenne, ha adnánk egymásnak még egy esélyt? Mit szólsz? -Jóötlet! És mi van Kurtel? -Teljesen összeomlott. Mióta elmentél az óta rossz jegyeket hoz, nem figyel semmire, nem sokat eszik és... a barátait is távol tartja magától. -Ez is az én hibám! -De most megkaptad az esélyt! Visszajösz? A fiú az anyára nézett, aki elmosolyodott, és bólintott. -IGEN! James ismét összecsomagolt, és útra kész volt. -Mive jött, csak úgy mellesleg megkérdem? -Blackbird- el. -Az a repcsi? -Igen, az. Elbúcsúzkodtak, majd beszáltak. A gép elindult. James- t ismét fejfájás gyötri. -Borzasztó fejfájás, mi? -AZ! Mindig rosszabb! -Majd otthol segítünk egy kis műtéttel! -Miféle műtéttel? -Kiveszem azt a chipet a fejedből, ami OXIDÁLÓDIK. Ez okozza a fejfájást. -IGEN. Lehet. -És többé az FBI sem fog zaklatni! Hazaértek. James már alig várta hogy találkozzon Kurt- el. James sietett a szobába, de nem talált ott senkit. Leült az ágyra és gondolkodni kezdett. Egyszer csak bejön valaki a szobába. -Kurt? -JAMES! Kurt a nyakába esett James- nek és így szólt! -Öcsikém, drága öcsikém úgy hiányoztál! -Te is nekem bátyó! Elengedték egymást. -Hogyhogy haza jöttél? -Megbántam, amit tettem! Bocs! -Hát fő hogy itthol vagy. Mit fogsz csinálni? -Megyek Xavier profhoz! -Minek? -A fejfájásom miatt. Charles szerint a chip, ami a fejemben van, az okozza. -Értem. Akkor sok sikert! James a profhoz sietett. -Nos James, úgy tűnik, el kell távolítanunk a chipet! -Ettől féltem. Műtét? -Csak egy nagyon pici! -Essünk neki! A műtét elkezdődött. Három órát vett igénybe és sikerült. James magáhoztért. -Jól vagy?- kérdezte Kitty. -Már egészen jól. Nem olyan élesen fáj a fejem. -Az már csak a műtéttől van-szólt Charles-pár nap, és újra közösségbe mehetsz. Szóval hétfőn mehetsz nyugodtan iskolába! Igazoltam a két heted. -Köszönöm! James gyorsan épült. De egy valami nem hagyta nyugodni: mit akarhatott tőle Misis Darkholme? XII. Fejezet Változások James egyben várta is a hétfőt, és egyben félt is tőle. De elhatározta: megkeresi Misis Darkholme- t. Ugyanolyan megszokott ütemben mentek a suliba, de most Scott hozta őket kocsival. Mikor odaértek James ezt mondta Kurt- nek: -Mindjárt megyek órára. OK? -Jó, de hová mész? -Az igazgatóiba. -Jó. James reszketve állt az ajtó elé. Bekopogott. -Szabad-szólt valaki ki, és James benyitott -Jónapot Mr. Kelly. Misis Darkholme- t keresem. -Az igazgatónét? -Igen azt! -Hát őt már csak keresheted! Tegnap váratlanul bejött a suliba, és lemondott. Én lettem az új igazgató. -Jaj ne! És hol tudom elérni? -Talán a lakásán, de azt hiszem elköltözött. -Köszönöm, viszlát! -Várj, ne menj még! Figyelj ma az ötödik óra elmarad, mert mindenkit várok a sportcsarnokba. Beszédet tartok. Elhíresztelnéd ezt? -Igen, persze. Segítek, ha tudok. -Köszike! Hello! James kijött és mondhatni NEM sietett az osztályba. -Na mi volt?- tudakolja Kurt. -Semmi, Misis Darkholme elment. -De kár, és de jó! Legalább békén hagynak ezzel az anyás dologgal! -Igazad van! James a nap folyamán gyorsan elhíresztelte azt, amit Kelly igazgató üzent. Így nézett ki a láncreakció: -Kelly tanár úr azt üzeni, hogy mindenkit vár a sporiban mert nagybeszédet tart! Add tovább. És más szájából... -Kelly tanár úr azt üzeni, hogy mindenkit vár a konyhában, mert nagyfőzést tart! Add tovább. És a harmadik... -Kelly tanár úr azt üzeni, hogy elmarad az ötödik óra mert elmegy beszélgetni. Add tovább. És még lehetne sorolni. De a lényeg megvolt. Szinte mindenki tudta mit kell tenni ötödik órában. A spori tele lett. És az igazgató megszólalt: -Köszöntök mindenkit! Amint tudjátok a volt igazgatónő váratlanul elment. Én lettem az új igazgató.- mindenki ujjongani kezdett mintha annyira örülne- Köszönöm. Sok új dolog lesz, amit bevezetek, de azt az osztályfőnökök elmondják. Viszont be szeretnék mutatni egy új tanulót. A neve: Risty Wilde Megint ujjongtak a gyerekek. -És utoljára de nem utolsó sorban: Bejelentek két hetes szünetet holnaptól.- ennek örültek a legjobban-de csak azért mert sok dolgom van. Most pedig menjetek a termekbe. Szervusztok. A tömeg boldogan megindult az ajtó felé. James megszólalt: -Nagyon jól fog jönni ez a két hét. Te mivel ütöd el? -Hát még nem tudom, lehet, eljön hozzám Amanda. -Igazad van. Én elhívom Veronikát. Biztos örülni fog neki. Végre kitolongtak az ajtón. James azonnal megkereste Veronikát. -Izé hát ő, szia! -Szia James. -Figyelj arra gondoltam, tudod most két hét szabadság van. -Aha, örülök. De majd kibírhatatlan lesz a nagyi. -Épp ezért meghívnálak erre a két hétre hozzánk, az intézetbe. -Tényleg? -Igen. -Örülök, elfogadom a meghívást. Egy kis pihenés. Nem fog ártani. De tényleg: köszi! Mit hozzak? -Magad, és pár ruhát. Mindent megkapsz, amit csak kérsz! Tudod... Tudod a prof nagyon gazdag és telik rá. -OK! És mikor menjek? -Ma? -Szuper. Akkor KB 17: 00 megfelel? -Persze. Várlak! Szia! -Hello! És máris megbánta James amit tett. Mégis mit mond majd, mit tegyen. Nem tudhatja meg hogy az intézetben mi van!! De már késő. Csak szépíteni lehetett a dolgon. Kurt megvárta James- t az iskola előtt majd együtt mentek haza. XIII. Fejezet Színjáték Elkezdődött a szünet. James Veronikát várta az intézet előtt. Egyszer csak egy kocsi gurul be a kapun. Ő az. De nem ő vezet, hanem a nagymamája hozta el. Kiszállt és így szólt: -Szia! -Hello-majd az öregasszonyra nézett-jónapot! A néne nem felelt, lehet nem hallotta. James bevezette Veronikát. Felmentek a lépcsőn és elmentek Jean-ék szobája mellett. Jean valamit tartott a képességével, de mikor meglátta az idegen lányt hírtelen elengedte azt, és csak egy ordítást lehetett hallani. -Mi volt ez James?- kérdi a lány -Ó hát semmi, csak egyéb szociál probléma a szobában. -Ja már értem.... Bekísérte a szobájukba a lányt, ahova James és Kurt még egy ágyat vitt be. -Ez lesz a "szobánk". Megfelel? Ez az ágyad. -Szupika! Egyszer csak Kitty rohan be a szobába és igen csak csúnyán nézett ki, és talán mérgesen: Így kezdte szavait: -JAMES!!!! MONDTAM, HOGY NE HELYEZZ EL A KERTBEN CSAPDÁKAT!!!!!!! Ez meg ki? -Bocsika, és ő Veronika Svichech. Itt lakik nálunk 2 hétig. -Tényleg? -Aha! Szuper nem? -De, de igen. Hát akkor én mentem. Ja és akkor amit mondtam OK? -Még egyszer bocsika!- és visszafordult Veronikához- Szóval velünk fogsz lakni. -"Velünk"? -Igen, mert Kurt is ebben a szobában lakik. -Ja úgy értem! Azt hittem már valami más! Elkezdett kicsomagolni, majd az ablakhoz ment és gyönyörködött a kilátásban. Egyszer csak betopog Kurt kéken és szőrösen. Meglátta James és nekiugrott majd kivetődött vele a szobából. -Mi volt ez a zaj James? Megfordult és elkezdett menni az ajtó fele. -Kapcsold már be! JÖN!- Suttogta James -De nem működik!- mondta Kurt -Akkor TELEPORTÁLJ! És Kurt eltűnt. Veronika pedig odaért az ajtóhoz, majd James- re mosolygott. -Hát te meg mit fetrengsz a folyosón? -Hát ő... kiestem a szobából, igen azt hiszem! -Te bohóc-majd meg akarta fogni az arcát, de James hátrálni kezdett.- Mi a bajod? Félsz tőlem? -Nem, csak ez nem jó ötlet, hogy megfogsz! Veronika érdekes szemekkel nézett a fiúra. -Valamit titkolsz, igaz? Látom rajtad! -Áh, semmit, mit kellene? -Jó, akkor add a kezed, felsegítelek. -Nem! Vagyis akarom mondani fel tudok állni, bocsika! Eljött az este, és elmentek sétálni a parkba. Egy padra leültek, és beszélgetni kezdtek. -Ugye titkolsz előlem valamit. -Nem.- felelt a fiú. -Én tudok várni!- és hírtelen megfogta James kezét.- Igen, tudtam, hogy titkolsz valamit. -De...-és kirántotta a mancsát a lány kezéből. -Tudom James, nem kell titkolnod! -Mit tudsz? -Azt hogy nem ilyen vagy! James már nem erősködött. -Mióta tudod? -Hát, elég rég óta. Kaptam rólad egy fényképet az új tanulótól, hú mi is a neve? Ja Risty. Na ő adta. A te aláírásod volt rajta. Nem hittem a szememnek. Azt hittem, hogy valami átverés, de már tudom hogy nem az. -Hát, akkor nincs mit elrejtenem.- És kikapcsolta az órát- Hát, ilyen vagyok. -Hisz nem is vagy csúnya! -Áhh, csak egy csöppet. -Nekem így is tetszel! -Tényleg? -Hát persze! -Jó, akkor ne lepődj meg ha kettő van belőlem! -Mért? -Hát, csak azért mert Kurt a tesóm, és hát... érted? -Csak nem ő is? -De, igen. Ő is olyan, mint én! De ne mond el neki, hogy tudod! OK? -Mért? -Ő szégyenli. Nem szeret olyan lenni. Inkább mások előtt titkolja. -Értem. -Nem megyünk most már haza? -Jó, menjünk! És elkezdtek haza sétálni és közben James is bekapcsolta a kép-induktorát. A parkból kiérve James egy ismerős arcot pillantott meg. -Misis Darkholme? -Kicsoda? -Néz, ott, az nem a régi igazgatónő? -Hmm, de igen! James megfogta Veronika kezét, és elkezdett vele futni. -Mi van veled, mit akarsz tőle?- kérdi a lány -Majd elmondom. Odaértek a nőhöz, és megszólították: -Misis Darkholme? Az asszony némán megállt, és visszafordult. -JAMES!! De jó hogy látlak! -Akart velem beszélni. Így van? -Hát, az már régen volt. -Nem, sosincs régen, kivele. -Nem James, ezt te nem értheted. Ez nem utcatéma! -Biztos vagyok benne, hogy nem olyan dolog, ami”Top Sicret”! -DE AZ! És ne kérdezősködj tovább, dolgom van! -KÉRLEK! ANYA! A nő megint megállt, és visszanézett olyan anyai szemekkel, amilyen az igazi anyáké. -NEM TUDOM, MIRŐL BESZÉLSZ! ÉS NE TEGEZZ! -De igen, mert tudom, mi folyik itt. -Utoljára kapsz egy esélyt, hogy beszéljünk! -Remek! -Gyere délben a kikötő 3-as dokkjához. -Ott leszek! És megint elindultak, és Veronika megkérdezte: -Mi volt ez James? Miért mondtad neki, hogy”anya"? Te aztán letegezted! -Mert ő az anyám.- mondta határozottan James -Honnét tudod ilyen biztosra? -Megérzés. -Csupán megérzés? Azzal nem sokra mész! -Nem gond, de holnap elmegyek a dokkhoz. Amikor az intézet elé értek Kurt- el találkoztak. -Te meg mit keresel kint-és megnézte az óráját-este tíz órakor? -Kiküldtek engem, hogy várjalak titeket. -Nos hát megjöttünk, menjünk be. Beléptek a ház ajtaján hírtelen felkapcsolták a villanyt és kiáltották: -MEGLEPETÉS! Kurt és James csodálkozott, és megkérdezték: -Mi ez? -BOLDOG SZÜLINAPOT!- kiálltották tovább a többiek -Szülina... TÉNYLEG! MA VAGYUNK IZÉ, 17 ÉVESEK!- Mondja James akinek már "leesett" -Igazad van, teljesen kiment a fejemből. Boldog szülinapot öcsi! -Neked is bátyó. Még jó hogy csak pár óra korkülönbség van közöttünk, azt hiszem.. A fiúk nagyon örültek a meglepetésnek, de James még mindig szorongott a holnapi nap miatt. XIV. Fejezet A Családi Kötelék James ma nagyon korán kelt, pedig nem is kell suliba menni. Nyugtalan volt, és gondolkozott, és magában beszélt: -Mi lesz, ha tévedek, vagy nem az lesz, amire számolok? És valaki megszólal -Gutes Frage!? Te meg mit csinálsz? Magadban beszélsz?- Gúnyolódik Kurt. -Először is: NE HABLATYOLJ NÉMETÜL, MÁSODSZOR CSAK HANGOSAN GONDOLKODOK! -És, miről? -Elmondom neked, mert rád is vonatkozik. -Na, mond hát, csupa fül vagyok. -Ma délben jelenésem van a kikötő 3-as dokkjánál. Gyere el te is! -No asztán mé??? -Ne parasztosodj, mert megváglak! Gyere el és kész! Nem kell mindenről tudnod. A lényeg, az hogy fontos dologról van szó! -Há, nekem 8! -És most váglak meg!- duzzog James. Közeledik a dél. James és Kurt "elcsórták" Scott autóját és elmentek a kikötőbe. Eközben otthon ebédidő van. -Valaki szóljon a kék gyerekeknek, hogy jöjjenek ebédelni!- Szól Kitty -OK!- mondja Scott, aki tíz perc múlva visszajön, és panaszosan mondja: -Nem találom őket sehol, sőt a kocsim sincs sehol! -Ó ne!- szól Kitty- Csak nem csinálnak valami hülyeséget? -Szóljunk X-Profnak! -NE! Nem örülne neki! El tudjuk intézni egyedül is! Csak tudni kell hová mentek! A már ajtóban álló Veronika megszólal: -Én tudom! Scott és Kitty ránéz, és egyszerre megkérdi: -HOL?? -A kikötőbe mentek, asszem a 3-as dokkhoz! Összenéztek, és mondták: -Gyerünk, vigyük a terepjárót! Ők is utánuk mentek. Eközben Kurt mondja -Kedves volt Scott- tol, hogy kölcsönadta a kocsiját neked. Tényleg, mit mondott, amikor elkérted? -ELKÉRTEM??? Én azt hittem te kérted el tőle! -Én ugyannem! -Hopszika... Akkor biztosan nem fog Scott örülni neki. Na de meg is érkeztünk. Pont dél. De hol van? -Kicsoda?- kérdé Kurt -Hát Misis... NE KÉRDEZŐSKÖDJ!! -Misis... KI? De James nem válaszolt, csak kiszállt az autóból, és nézelődött. Egyszer csak megpillantotta Misis Darkholme- t. Egyre közelebb jött. Kurt pedig kiszállt a kocsiból, és James mellé állt. -Előtte van jelenésed? -Igen- mondja James- Most végre, kiderül az igazság. -Megint James? Úgy látom nem hagy nyugodni a dolog! -Nem! És a nő is odaért hozzájuk, sőt elkezdett esni az eső. -Mondtam, hogy egyedül gyere! -Rá is tartozik! -Akkor beszéljünk. -Hallgatom. -Igen, én vagyok az édesanyád! -Tudtam-mondja James. Kurt lepődött arcot vágott. -De hogy lehet "NORMÁLIS" anyánk?- reszkető hangon mondja Kurt. -Nem, én sem vagyok normális. És átváltozott valami mássá: -Mert én ilyen vagyok. -Szóval te vagy az anyánk, a legfőbb ellensége Charles Xaviernek? -Igen. És nagy földrengés rázta meg a dokkot. -MIEZ? FÖLDRENGÉS? BAYVILLE- BENN?? És előáll az egyik daru mögül egy gyerek és így nézett ki: -Lance! Mondtam, hogy ne kövess idáig!- mondta Misis Darkholme, vagy más néven Mistique. -Nem bírtam kihagyni móka nélkül-válaszolt Lance. És a képességével megint földrengést idézett elő, de akkorát hogy Darkholme beleesett a vízbe -ANYA!- Kiáltotta James és utánaugrott a tengerbe. Egyszer csak feljön az asszonnyal a kezében. Nem lélegzik. James órája a víz miatt kikapcsolt. Megint ott volt valódi arccal, és az annyát lélegeztette. Kurt odaszaladt és próbált segíteni. Lance pedig eltűnt. Egyszer csak köhögni kezd a nő. -Anya! Jól vagy? -Azt hiszem. -Nem esett bajod? -Hát, elég sós a tengervíz! Nevetni kezdtek, és közben megjöttek a "MÉRGES" Scotték. -Mi van itt? Mi történt?- kérdezik, és mikor meglátták Mistique- et megálltak- Ő meg mit keres itt? -Ő az édesanyánk! -MIVAN?- lepődött meg Scott -Ő az anyukám! -Ő? Hát ez elképesztő! Odamentek és felsegítették őket. -Nem vagy valami szívderítő látvány vizesen és szőrösen James!- Nevet Kitty James visszamosolyog rá. -Nem lenne érdemes hazamenni végre? Fáj már a talpam!- Panaszkodik Kurt -De menjünk. Anya? -Én nem megyek. Most már ismersz! Elég ennyi! -De ugye látjuk még egymást? -Hát persze! Közelebb vagyok hozzád, mint te azt hinnéd! Beszálltak a kocsiba, Scott a sajátjába, Kitty és a két kék pedig a terepjáróba. Most már tudták hogy az annyuk nem is olyan gonosz, mint az, ahogy "Egyesek" mesélték. Megismerték a valódi Anyát, aki lehet, hogy gonosznak látszik, de valójában nem az. Boldogok voltak, hogy most már nem kell többé titkolózni. De egyben féltek, mert nem tudták mit fognak kapni Scott- tól amiért elvitték az autóját. VÉGE
 
Hosok
 
A 7 képe
 
Névnap
 
Óra
 
Cerebro
Indulás: 2004-08-17
 

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!    *****    Cikksorozatba kezdtem a PlayStation történelmérõl. Miért indult nehezen a Sony karrierje a konzoliparban?